Interjú Dr. Könczöl Kálmánnal,a Richter Gedeon gyógyszergyár Biotechnológiai kutatási és fejlesztési főosztály szakértőjével

Mindannyiunkkal előfordult már hogy megkérdezték „miért pont biomérnök?” Véleményem szerint mindenkinek megvan a maga kis története ezzel kapcsolatban. Önt mi motiválta arra, hogy ezt a pályát válassza, mi fogta meg benne?

Még általános iskolában ragadott meg a kémia érdekessége. Ezt követően az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolájában, kémia-biológia szakon végzett gimnáziumi tanulmányaim során kiváló tanáraim ezt tovább erősítették bennem. Így történt, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára jelentkeztem. Itt előbb a szervetlen és a szerves kémia, majd később a mikrobiológia és a biológiai ipari műveletek tantárgyak voltak a kedvenceim. Ebben nagy tudású, karizmatikus tanáraim kulcsfontosságú szerepet játszottak. Akkoriban még nem volt biomérnök képzés, én „mindössze” biológiai és élelmiszeripari ágazaton lettem okleveles vegyészmérnök.

Példa értékű számunkra hogy egy ilyen jóhírű gyógyszergyár mérnökeként dolgozik, és felmerült már bennünk is hogy nem volt egyszerű megmászni a ranglétrát míg idáig eljutott. Mesélne a kezdetekről, és természetesen hogy milyen említésre méltó megpróbáltatások voltak az útja során?

Az egyetem elvégzése után két helyre pályáztam, a Gyógyszerkutató Intézetbe és a Kőbányai Gyógyszerárugyárba (ma Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Nyrt.). Mindkét helyen alkalmasnak találtak, én végül az előbbit választottam. Mesterem Albrecht Károly volt, a hazai szteroid biokonverziós kutatás meghatározó alakja, osztályvezetőm pedig Szentirmai Attila (utóbbi a Debreceni Egyetem emeritus professzora, az ottani biotechnológus képzés megteremtője). Rengeteget tanultam mindkettőjüktől szakmailag, emberileg egyaránt. Jelentős támogatást kaptam az Intézet felsőbb vezetőitől is, így juthattam el Fulbright ösztöndíjasként Amerikába (Rutgers University, 1986) és vendégkutatóként Németországba (Gesellschaft für Biotechnologische Forschung, 1991). A BME mérnök-biológus szakmérnöki képzésén elért eredményem, valamint a Gyógyszerkutató Intézetben végzett tudományos munkám alapján szereztem egyetemi doktori címet biokémiából 1987-ben. A szakmérnöki tanulmányok során kedvenc tanáraim egyike Deák Tibor volt, akit nagy tudása, igényessége és szigorú igazságossága miatt különösen tiszteltem. Később Biotechnológiai osztály vezetője lettem, és sokféle fermentációs eljárás kidolgozásában vettem részt, antibiotikumoktól szteroid biokonverziókon át a rekombináns fehérjékig. A korábbról jól ismert szakmabeli kollégák hívására 1993-ban csatlakoztam a Richter Gedeonhoz, az újonnan megalakult Szteroid Biokonverziós Laboratórium munkatársa lettem. Később a Fermentációs kutatólaboratórium irányítását bízták rám, melyet annak fennállásáig, 2009-ig vezettem.

Megpróbáltatások bizony voltak. Egyrészt annak idején a dilemma, hogy az ember esetleg élethossziglan „meghosszabbítsa” a külföldi tartózkodását. Aztán a Gyógyszerkutató Intézet kritikus helyzete a rendszerváltoztatás körüli időszakban, amikor felmerült, hogy a munkatársaim felét el kell küldenem – végül csak azoktól váltunk meg, akik nyugdíjba tudtak vonulni, vagy más részlegnél kaptak munkát. Ez bizony nehéz volt.  

Hogyan szerzett kapcsolatokat? Sokakban felmerült az alábbi tény hogy a diploma önmagában nem biztos, hogy elég és releváns a kapcsolatok kiépítése is.

A szakmai kapcsolatok kialakítása csakugyan létfontosságú. Részben a hazai együttműködések, részben a külföldi munkák/konferenciák segítettek ebben. Fontos az is, hogy a kapcsolatokat ne csak megteremtsük, de ápoljuk is.

A tanuláson kívül mivel foglalkozott az egyetemi évek alatt? Tagja volt-e valamilyen szakkollégiumnak? Esetleg dolgozott-e az iskola mellett?

Akkoriban még nem működtek szakkollégiumok, minden spontán szerveződésre gyanakvással tekintettek. Tudományos diákköri munka keretében először szerves kémiai témán dolgoztam, majd átváltottam a mikrobiológiára, pontosabban a fermentációra, melyből azután a diplomamunkám is készült (L-triptofán előállítása élesztő fermentációval). A tanulás mellett nem, de a nyári szünidőben dolgoztam. Legemlékezetesebb ezek közül 1976-ban a Szerves Kémia Tanszék „szürke laborjában” eltöltött 2 hónap, mely szakmailag és emberileg is sokat jelentett számomra.

Mely tárgyakat szerette a legjobban? Voltak esetleg olyan tárgyak melyek nem mentek gördülékenyen és ismétlést igényeltek?

Korábban már említettem kedvenceim között a szervetlen és szerves kémiát, majd a mikrobiológiát és a BIM-et. Nyilvánvalóan voltak olyan tárgyak, amelyek nem álltak ennyire közel a szívemhez. Így például a fizikai kémia, mely kifejezetten nehéz tárgy volt mindnyájunk számára. Itt a szakmai tárgyakra szorítkoztam, az akkoriban kötelező társadalomtudományi tárgyakra nem térnék ki, jóllehet, azokból is lehetett – megfelelő kritikai értékelés után – tanulni. Teljes ismétlésre azonban egyik tárgyból sem került sor, de éppen szerves kémiából volt egy „helyből utóvizsgám”, mivel a második félévben az első két évközi zárthelyi eredménye elbizakodottá tett, és a harmadik – a megfelelő felkészülés hiányában – nem sikerült.

Ön szerint milyen személyiséget igényel az Ön által választott szakterület?

Az újdonságokra fogékony, kreatív, ám mégis fegyelmezett, együttműködő személyiség az ideális, legalábbis szerintem. Egy emberben ez így együtt elég ritka, de mindenki megtalálhatja a helyét, legfeljebb keresni kell, méghozzá szorgalmasan.

Mi a véleménye a pályakezdőkről? Megfelelően képzettek-e?  Ha valami negatívumot kéne megemlítenie, mi lenne az?

Sokszor hallani, olvasni, hogy a pályakezdők felkészültsége nem éri el a kívánatos szintet. Én úgy látom, hogy a rendszerváltoztatás utáni évek felsőoktatási „tömegtermelése” valóban felhígította a pályakezdők képzettségét, de napjainkban már javul a helyzet. A kikerülő hallgatók idegen – elsősorban angol - nyelvtudása messze felülmúlja a korábban végzettekét. Az alapképzés most is hagyományosan erős, de a tudásintenzív ágazatok munkáltatói speciális szaktudást igényelnek, ami az egyetemeken nem sajátítható el. Együttműködésre van szükség, és ezt a jelenlegi kormányzat nagyon komoly pályázati források biztosításával próbálja elősegíteni. Ezek leghatékonyabb felhasználása már a kedvezményezettek feladata és felelőssége. A Richter Gedeon saját szellemi és anyagi forrásaiból is finanszírozza az ilyen kezdeményezéseket, és elkötelezett a hazai oktatás és kutatás támogatása iránt.

Ha már negatívumot kell említeni, akkor az leginkább a türelmetlenség, a szakmai alázat hiánya, a túlzott önbizalom, de ez egyrészt személyfüggő, és nem gondolom, hogy a képzésből fakad. Meg persze jó, ha valaki (előnyösen mindenki) tud értelmesen magyarul fogalmazni, helyesen írni. De ez megint nem az egyetemi oktatásnak felróható feladat. Problémaként azt érzem még, hogy a doktori iskolák színvonala nagyon vegyes, ami sajnos az összes PhD fokozat értékét erodálja.

Mi az, amit szeretett eddig a munkájában, és mi az, amit nem? Szeretne valamely területen továbbfejlődni? Vannak esetleg hosszú távú tervei?

Korábban a közvetlen alkotó munka, méretnövelhető, gazdaságos eljárások kidolgozása volt a feladatom, és ez boldogított. Manapság inkább az összegyűlt tapasztalatot igyekszem hasznosítani és továbbadni. Szeretek fiatalabb kollégákkal eszmecserét folytatni, megérteni az előttük álló szakmai és emberi kihívásokat, illetve megértetni velük az általam vélt legcélszerűbb megoldásokat. A személyes továbbfejlődésemet abban látom, hogy megpróbáljak lépést tartani a szakma egyre gyorsuló fejlődésével, megértsem újabb és újabb eredményeit. Életkoromat tekintve nincsenek igazán hosszútávú terveim, de amíg hasznos tudok lenni szűkebb és tágabb környezetem számára, addig szeretnék aktívan, egészségesen tevékenykedni.

Elégedett a mostani Önmagával? Van e esetleg valami, amit másképp csinálna, ha újra kezdhetné tanulmányait?

Lényegében elégedett vagyok. Nincsenek megélhetési gondjaim, bár gazdagnak sem vagyok mondható. Szeretetben élünk feleségemmel, együtt lakunk fiamékkal és négy gyermekükkel. Az unokák csodálatosak. Lányom Londonban keresi a szerencséjét. Hogy mit csinálnék másképp? Ha most kezdhetném a tanulmányaimat, akkor kihasználnám azokat a lehetőségeket, amelyek annak idején elképzelhetetlenek voltak számunkra: tanulnék, kutatnék, kapcsolatokat építenék külföldi egyetemeken, több energiát fordítanék idegen nyelvek tanulására, más népek, kultúrák megismerésére, utazásra és a tudomány művelésére.

Szerző: Paál Virág