Interjú Mondovics Jánossal, a Bonitat Kft ügyvezetőjével
A környezetünket terhelő emberi tevékenységek listáján hogyan pozícionálná az élelmiszerpazarlást?
Ez a probléma egyre inkább feszítő lesz, ahogy a világ népessége nő, az élelmiszer előállítás nincs szinkronban ezzel a növekedési dinamikával. Furcsa ellentmondás: míg a világ jól ellátott részén élelmiszer bőséggel találkozik a fogyasztó és az ellátó rendszer pongyolaságai miatt óriási mennyiségű élelmiszer felhasználhatatlanná válik, addig a világ jelentős területein élelmiszer hiánnyal küzdenek. A jövő stratégiai forrásairól van szó: az élelmiszerről és az ivóvízről. Úgy tűnik, hogy a nagy globális elosztórendszerek még nem eléggé globálisak…
Mit gondol, a jelenleg kidobásra kerülő élelmiszereink mekkora hányadát lehetne hasznosítani tudatosabb felhasználással?
Döntő részét! Jól hangolt keresleti és ellátási láncok esetén ez nem történhetne meg!
Véleménye szerint a háztartásokban vagy az iparban keletkezett felesleg jelenti a nagyobb problémát?
Egy tavaly októberi eszmecserén Ian Hutchins, a Tesco Európa nemzetközi kommunikációs igazgatója elmondta: a Tescónál készített és V4-országokat vizsgáló felmérés szerint a fogyasztókat alig érdekli az élelmiszerpazarlás kérdése, szerintük ez inkább a kormányokra és a cégekre tartozik. Bár ezzel a véleménnyel lehetne részleteiben vitatkozni, de a fő megállapításával egyet kell érteni. E kérdésben a gyártók és a disztribútorok együttműködése még nagy tartalékokat hordoz, és itt az állam ösztönző támogatása pedig kikerülhetetlen! Véleményem szerint a gyártói-disztribútori összhangtalanság az alapvető ok, a fogyasztói pazarlás pedig a következmény.
Véleménye szerint az élelmiszerelőállítók számára milyen gazdasági előnyökkel járhat pazarlásuk csökkentése?
Alacsonyabb költségek, jobb tervezhetőség, a fejlesztések szilárdabb megalapozása, nagyobb növekedési dinamika, jobb minőség, amiből következően magasabb fogyasztói hűség és értékesítési volumen.
Elképzelhetőnek tart olyan állami szabályozásokat/rendeleteket, amelyek korlátozzák az élelmiszerlánc szereplői számára pazarlásuk mértékét?
Igen, de pozitív értelemben! E kérdésben a keresleti és ellátási láncok kapcsolata nagyon kevés (lényegében semmilyen) serkentést kap pályázatokon, egyéb ösztönző formákon keresztül (például fejlesztési adókedvezmény), pedig erre mindkét oldal nyitott lenne.
Mit gondol, racionálisabb logisztikai módszerekkel milyen mértékben lehetne csökkenthető a pazarlás a termelők és a kereskedők közt?
Lényegében eltüntethető lenne! E folyamat kulcs elemei: a kooperáció határozott szándéka a két oldal között, az igény előrejelzés minőségének tudatosítása (a gyakorlat minősége és az abból származó konfliktusok), fejlesztési program megvalósítása az együttműködő felek között az előrejelzés-készletezés harmonizálására, az igény előrejelzés és a kiszolgálási képesség informatikai rendszereinek (közös IT platform) létrehozása, valamint a folyamatos rendszerkarbantartás, hiszen minden változik körülöttünk. E folyamatban kulcs szereplők a disztribútorok (kereskedők), de magva, hajtóereje lehet a folyamatnak egy-egy nagyobb gyártó is. Az eszközök rendelkezésre állnak, már csak használni kellene azokat. E kérdéssel összefüggésben még él egy rettenetes és buta tabu: ha egy fejlesztés az értékesítési adatokat érinti, akkor inkább kikerülik. Gyakorlati tapasztalatom: a versenytársak mindegyike pontosan ismeri a másik teljesítményét, sőt az adatokat még meg is osztják egymással (Sörszövetség, Tejszövetség, Ásványvíz Szövetség, stb.).
Szerző: Gál János, Kiss Attila
További információk hallhatók Mondovics Jánostól május 3-án, az Élelmiszerpazarlás Konferencián.
Facebook esemény linkje:
https://www.facebook.com/events/1313233892064449/
Regisztráció:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése