Élmények Madridból

Egy éve orvosi utasításra szigorú diétát tartok, mindezt eleinte teherként éltem meg a fokozott odafigyelés és a sok lemondás miatt, azonban ennek köszönhetően az egészségesebb élet mellett egy spanyolországi utat is „kaptam”. Egyik este a szakkollégium Facebook-csoport oldalán találkoztam a felhívással, miszerint az Élelmiszerklub Madridba szervez ifjúsági találkozót az egészséges életmóddal kapcsolatban. Eljátszva azzal a gondolattal, hogy a vizsgaidőszak közepén talán majd a spanyol napsugarak fogják simogatni a vállamat, beadtam a jelentkezésemet. A vonzó helyszín mellett, természetesen a konferencia témája is felvillanyozott. Mivel az itthoni kísérletezgetéseknek hála sok tapasztalatom lett az egészséges ételek jó és költséghatékony elkészítésével, így ez az utazás jó lehetőségnek tűnt tapasztalataim átadására, illetve új trükkök tanulására.

Amikor pár héttel később megtudtam, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik valóban részt vehetnek a konferencián kissé vegyes érzéseim támadtak. Mivel magyar útitársaim között volt doktorált élelmiszer mérnök, illetve olyan is, aki évekig kutatta a kínai étkezési szokásokat, így féltem tőle, hogy saját tapasztalatom nem lesz elég tudományos, és nem tudok majd értékes tagja lenni a delegációnak. Mégis az új emberek és nemzetek megismerése olyan kalandnak tűnt, amit kár kihagyni.

Indulás előtt a zsúfolt időbeosztást tanulmányozva kicsit féltem tőle, hogy nem lesz elég idő Madrid felfedezésére. Érkezésünk után, azonban mint magyar „követség” volt másfél napunk bebarangolni a várost, és jobban megismernünk egymást, így a többi vendég érkezését már összeszokott csapatként vártuk. Amit ekkor nem sikerült megnéznünk, azt a hét során pótoltuk, mert szerencsére a külső programokat úgy szervezték, hogy út közben minél többet megtapasztaljunk a város hangulatából. Számomra a leglenyűgözőbb a konferencia egyik központi helyszíne, a „Parque del Retiro” volt. Ez egy hatalmas park rengeteg látnivalóval, palotákkal, tavakkal, csónakázási lehetőséggel, játszóterekkel és sportparkokkal. Jó volt látni, hogy ez a város szíve, ahol az emberek nemcsak gyönyörködnek a tájban, hanem élnek is a lehetőségekkel. Szerintem ezt a mentalitást mindenképp hasznos lenne beültetni a mi hétköznapjainkba is, a közterületek – így akár a Budai Arborétum – jobb kihasználásával.

A hét folyamán sokat beszélgettünk, ötleteltünk. Érintettük többek közt a testmozgás, és a vízgazdálkodás kérdéseit, de természetesen a legfontosabb téma az volt, hogy ki mit gondol egészségesnek. Általánosságban elmondhatom, hogy minden nemzet a saját étkezési szokásait preferálta a leginkább, de abban egyetértettünk, hogy fontos a sok zöldség és gyümölcs fogyasztás, így például a saláták beépítése a mindennapos étrendbe. A mediterrán népek szerencsésebbek nálunk, hiszen számukra természetes az olívaolaj mindennapos használata, illetve a gyakori halfogyasztás, amíg nálunk ez csak odafigyeléssel és nagyobb anyagi ráfordítással valósítható meg. A hét folyamán sok hasznos tippet tanultunk egymástól. Kóstoltuk például a spanyolok, illetve a portugálok egy-egy nemzeti ételét. E két egytálételt biztosan beépítem az itthoni étrendembe, hiszen a spanyolok „Tortilla de patatas”-a az omlett egy laktatóbb alternatívája, a portugálok kardhalas-krumplis „Bacalhau com Natas”-a pedig ideális fogás lehet egy tartalmas vacsora során.

A szervezők nem titkolt célja az volt, hogy közösséget faragjanak belőlünk, így a legtöbb program során vegyes nemzetiségű párokba, vagy csoportokba rendeztek minket. Ez elsőre kicsit ijesztően hangozhat, de a kezdeti kínos pillanatok után valóban elmúlt a feszélyezettségünk, és plusz élményt adott, hogy új helyzetben, más nyelvi környezetben kell például kreatív fotókat készítenünk, sportolnunk, vagy felfedeznünk Madrid néhány látványosságát. A programok közül legjobban a kulturális esteket szerettem, ekkor mindig egy-egy résztvevő nemzet - Spanyolország, Olaszország, Portugália, Szlovákia, Románia, Macedónia és Magyarország – bemutatta kultúráját, illetve egy-egy nemzeti ételét. Valahogy mindenki saját országa képviselésekor vált a legnyitottabbá, így ezen esték során tudtunk meg a legtöbbet egymásról, miközben nagyon jókat ettünk. Mi magyarok is igyekeztünk tovább vinni országunk hírnevét, ízletes lecsóval és válogatott borokkal vendégül látva társainkat.

Ahogy az lenni szokott az utolsó estére éreztük leginkább közel magunkat egymáshoz, így az egészhetes jó hangulat csúcspontja volt az utolsó este, amit a búcsúzás megható percei követtek. Még ha az ekkor egymással kötött fogadalmak fele teljesül csak, akkor is hatalmas élményekkel gazdagodtam Madridban. Így saját példámból kiindulva biztatnék mindenkit, hogy gondolkodás nélkül használja ki az ilyen konferenciák lehetőségeit, ígérem nem fog csalódni!

Szerző: Szűcs Kata Dorina