Köszönet mindenért!

A következő sorokban egy idén végzett élelmiszermérnök, Orosz Olga számol be arról, hogyan kísérte végig a DTSZ az egyetemi évei alatt. Említést tesz az évek során szerzett élményeiről, illetve a kedvenc programjairól, melyek a szakkollégiumhoz kapcsolódnak.

Az utóbbi 3 és fél év gyorsabban elröppent, mint ahogy azt remélni mertem volna. Telítve mindenféle érzelemmel, amivel most nem untatnék senkit, hiszen annyi mindent kaptam az Egyetemen, hogyha napestig itt ülnék, akkor sem érnék a felsorolás végére. Van azonban néhány dolog, ami mellett mégsem mehetek el szótlanul.

Ha megkérdeznének, mi az a 3 dolog, amit biztosan magammal viszek az egyetem elvégzése után, akkor azt mondanám…

• Firtha Tanár Úr ZH-csoportképeit,


• a művhét jegyzőkönyveit (komolyan, egyszer még aranyat érhet),


• és a DTSZ-t.

Az első kettő szerintem nem szorul magyarázatra, viszont a szakkollégiumban eltöltött évekről szeretnék kicsit bővebben mesélni.

A Deák Tibor Szakkollégium egy remek közösség, ahol a hallgatók számára megszámlálhatatlan szakmai programot, közösségi eseményt és egyéb finomságot biztosítanak félévről félévre, mindezt jól szervezett, színvonalas keretek között.

Sok mindent lehet mondani a DTSZ-re, de hogy unalmas lenne, azt a legkevésbé sem. Nem igazán tudok visszaemlékezni az elmúlt évekből olyan programra, amin nem vettem volna részt szívesen, ha időm engedte. Eszméletlen, hányféle különböző gyárlátogatás, szakmai előadás, konferencia, workshop és közösségi esemény zajlott le a szakkoli szervezésében.

Az első számú favorit számomra – a komfortzónám teljes elhagyása miatt – a LeadbyCharacter retorika kurzus volt. Itt Szabó Attila vezetésével kis csapatban dolgoztunk heteken át, ezalatt pedig megtanultuk mondandónkat retorikailag felépíteni, majd verbálisan kifejezni gondolatainkat 5-7 perces monológokban – mindezt angol nyelven. Nem volt egyszerű, de igazán megérte. Jól működő kis csapat alakult ki a 7 alkalmas tréning alatt, maradandó és igazán tanulságos élményekben részesültünk.

Második kedvencem a szakkollégiumi események közül a Maradék nélkül konferencia volt. Ez egy igazán jól sikerült délután volt, szakértői előadásokkal, melyek felnyitották a szemünket az élelmiszertúltermelés és a pazarlás problémakörében. Megismerkedhettünk modern megoldásokkal a kidobásra ítélt, de még fogyasztható élelmiszerek megmentésére, valamint felhívta mindannyiunk figyelmét a tudatos vásárlásra és a pazarlás elkerülésére.

Végül – de nem utolsó sorban – egy helyen említeném az összes workshopot, amin az évek során részt vettem. Imádok enni és alkotni a konyhában, miközben tudom, hogy milyen folyamatok játszódnak le a háttérben. Elsősorban ezért is jelentkeztem az élelmiszermérnök szakra. A szakkollégiumi programok során rengeteg lehetőségünk nyílt különböző workshopokon kézzel készíteni mindenféle finomságot, (pl. lekvárt, szörpöt, sajtot) stb., amit később haza is vihettünk. Lehet valami ennél nagyszerűbb?

Millió és egy alkalmat tudnék említeni, amikor a Szakkollégiumnak köszönhetően nagyon jól éreztem magam, legyen szó akár egy színvonalas vendégelőadásról, akár egy hangulatos borkóstolóról. Az itt megszerzett tudás és a megismert emberek jobbá tették számomra az egyetemi éveket, hiszen tudtam, hogy nem vagyok egyedül, van kihez fordulni. A többiekkel a folyosón összefutva mindig volt közös témánk, hiszen a legtöbben egy csónakban eveztünk.

A közös érdeklődés az, ami igazán összehozza a csapatot – és persze az élmények, programok, emlékek, amiket együtt éltünk meg.

Szívesen írnál Te is cikket a blogunkra? Várjuk élménybeszámolódat az élelmiszeriparral, szakkollégiummal vagy akár az élelmiszerekkel kapcsolatos témában a deaktszakkollegium@gmail.com email címre.

Szerző: Orosz Olga

Szerkesztette: Forró Szilvia