Quo vadis GMO? - Interjú Dr. Sági Lászlóval

A GMO Konferencia iránti érdeklődés fenntartása érdekében az előadókkal készült rövid cikkeket kívánunk megosztani az olvasókkal.
Interjúnk második alanya Dr. Sági László, aki az MTA Agrártudományi Kutatóközpontban a Növényi Sejtbiológiai Osztály tudományos főmunkatársa. Szakterülete a növényi biotechnológia, genomika és a GM növények.

A növénytermesztő agrármérnöki képzést követően mi motiválta abban, hogy a genetikailag módosított növényeket kutassa?

A pontos válasz egy kisebb önéletrajzi vallomást igényelne, de röviden ez nem rögtön az
egyetemi képzést követően történt, hanem néhány évvel később. Ekkor kerültem a Leuveni Katolikus Egyetemre (Belgium), ahol a világon fellelhető több, mint ezerféle banánt egy in vitro génbankban ma is fenntartják.
Kevesen tudják, hogy a banán messze a legfontosabb gyümölcs a Földön, és nem kiegészítő, hanem alapélelmiszer a világ számos, fejlődő országában (pl. Brazília, India, Nigéria, Uganda) a trópusokon. Mivel a termesztett banán vegetatív úton szaporodik (nincs magja), ezért hagyományos módon, keresztezéssel nem vagy csak igen körülményesen nemesíthető. Ennek hiányában a genetikai variabilitás növelésére és hasznos tulajdonságok átvitelére elsősorban a bio- és géntechnológiai módszerek bizonyultak alkalmasnak. E célból a helyben fejlesztett sejt-és szövettenyésztési eljárások alapján több génátviteli technikát is elsőként dolgoztunk ki munkatársaimmal a banánfélékre. Ezeket a módszereket azóta kiterjedten alkalmazzák a világban pl. gombákkal szembeni rezisztencia kialakítására vagy a tápérték (karotin- és mikroelem-tartalom) növelésére.
Összefoglalva, nem én kerestem tehát a géntechnológiát, hanem konkrét és más módon nem kezelhető problémák megoldására kínálkozott hasznos eszköznek.

Mit gondol a GM termékek fogyasztói megítéléséről globálisan, illetve hazánkban?

A hazai fogyasztás megítélése egyszerű, mert termesztés és lényegében import híján (a szója mint takarmány kivételével) az nem létezik, így konkrétan nincs is mit mérlegre tenni.
Lehetne éppen lamentálni azon, hogy mit és hogyan lehetne fejleszteni vagy akár átvenni a külföldi eredményekből (pl. az omega-3 zsírsavakat termelő növényeket, stb.), de a jelenlegi szabályozási közegben és légkörben ennek nincs sem értelme, sem realitása. Ezért az állapotért a tömegtájékoztatást és a médiákat is felelősség terheli. Globálisan nézve, a helyzet sokkal összetettebb és árnyaltabb. Egyrészt meg kell különböztetni a termelőt, közte mintegy 17 millió kisgazdálkodót világszerte, és a fogyasztót (az összes termelőt is ideértve). Másrészt a fogyasztó sokkal tágabb fogalom az élelmiszerrel táplálkozó egyének tömegeinél, mert pl. a GM-gyapotból készült farmernadrágot viselők vagy akár a GM-takarmányt elfogyasztó haszonállatok is ebbe a kategóriába sorolhatók.
Ennek alapján többféle konstelláció figyelhető meg: vannak olyan régiók, ahol a GM-technológia alkalmazása a termelő és fogyasztó számára viszonylag sikeresnek mondható (pl. USA, India); olyanok is, ahol – az export révén – elsősorban a termelők széles rétegei számára jelenthet előnyt (Dél-Amerika), és végül ahol alig vagy egyáltalán nem jelennek meg ilyen termékek (ld. Európa).

Az előrejelzések alapján a világ élelmezése a következő évtizedekben komoly kihívás elé állítja az élelmiszeripart. Véleménye szerint mekkora szerep juthat a megoldásban a génmódosított élelmiszereknek?

Apró pontosítás: az élelmiszer nem génmódosított, mert nem a (többnyire már feldolgozott) élelmiszer „génjei” módosítottak, hanem csak az előállításához felhasznált alapanyagokat alkotó élő szervezetek egy (kis) részének genomjában történhetett némi átalakítás.
A sztereotip válasz az, hogy a várható kihívások súlya miatt minden lehetséges technológiára, így a géntechnológiára is szükség van, ha sikerrel (értsd: elviselhető  világméretű feszültséggel) akarjuk kezelni a túlnépesedés, a klímaváltozás és korunk más veszélyei okozta relatív vagy abszolút élelmiszerhiányt. Hogy ebben a folyamatban a jelenlegihez képest mekkora szerephez juthatnak a GM-növények, azt nehéz objektíven és pontosan előre látni, mert régiónként eltérően alakulhatnak az adott politikai és gazdasági- társadalmi viszonyok.
Ennél természetesen sokkal fontosabb az, hogy fennmaradjon a világbéke és stabilitás, és ehhez képest mindegy, hogy ez több vagy kevesebb GM-növény termesztésével valósul meg.
Végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy a genomszerkesztés új technológiája szinte elkerülhetetlenül forradalmasítja – már napjainkban is – a növénynemesítést és az állattenyésztést egyaránt. Ez a fejlődés pedig várhatóan más megvilágításba fogja helyezni a GM-technológiát.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődését, szeretettel várjuk a GMO Konferenciára.

Helyszín:  1118 Villányi út 29-43. SZIE Budai Campus ‘K’ épület Díszterem
Időpont: 2019. 06. 07. 9:00-15:30

A rendezvényen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrációs felület és további információ az alábbi weboldalon található:

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeIR-XVFJ4yFwemCUyD4jjPcR6IiqJ5EtcMVIjxWEacqjIKFA/viewform

További információk:

https://www.facebook.com/events/425391538271920/

Írta: Gál János

Szerkesztette: Forró Szilvia