Sztanyik Zsófi tapasztalatai
Olvasási idő: 3-4 perc
A Budai Campuson mindenkinek beugrik valami a Deák Tibor Szakkollégium hallatán, a karon pedig legyen tanár vagy diák mindenki tudja, hogy mennyi mindent rejt magában, kivéve az egyetemre frissen felvett gólyákat. Én sem voltan kivétel egészen addig, amíg az egykori elnök kiállt az évfolyamunk elé és elmesélte mivel is foglalkozik az akkor még frissen megalakult szakkoli.
Az előadás után nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ha nem élek az elém tárulkozó lehetőséggel lehet, hogy az egyetemi éveim legemlékezetesebb kalandjait szalasztom el, legyen szó akár a szakmai fejlődésről, egyedülálló programokról, új ismerősökről és barátokról. Ekkor még nem is sejtettem mi vár rám. Így alakult, hogy a Budai Campuson eltöltött éveim nem csak az olykor száraz tananyag elsajátításáról szóltak, hanem izgalmas tanulmányi utak, gyárlátogatás, kurzusok, több napos csapatépítő kirándulások fűszerezték meg a féléveket.
Számomra a legkedvesebb emlékeim egyike a 2017 nyarán, Janóval közösen szervezett Balatoni biciklizés, ahol először teljesítettem a több mint 200 km-es távot. A mátrai csapatépítő túra, mikor a fárasztó emelkedők után a kulcsosházba érve közös főzéssel töltöttük az estét, majd a magányos tölgy tövében néztük végig a naplementét. A tiszafüredi kenuzás, ahol a legsűrűbb susnyás és szúnyogfelhő sem akadályozhatott meg minket, hogy felfedezzük a környék legeldugottabb strandjait. A tanulmányi utak, ahol részletes betekintést kaptunk számos üzem működésébe ezzel szerezve hatalmas előnyt a többi évfolyamtársunkkal szemben, akik az iskolában tanultak mellett nem tapasztalták meg személyesen hogyan is valósulnak meg a folyamatok. Emellett számos kurzus színesítette meg a féléveket, külön kiemelném a borklubot, amelynek minden alkalma saját történetet hordoz magában, a garantált jókedven és a minőségi kikapcsolódáson felül olyan élményekben lehetett részünk melyet átlagos egyetemistaként sosem kaphattunk volna.
A Budai Campuson eltöltött éveim végéhez érve a zh-k és a beugrók emlékei szépülnek, egyre fakóbbá válik egy-egy vizsgaidőszak és lehet, hogy pár éven belül nem is rémlenek már az egykori történetek. De biztos vagyok benne, hogy mikor kinyitok egy üveg bort hosszú évekkel később is emlékezni fogok a kóstolás lépéseire. Mikor elmegyek a Balatonra ott lesz bennem a tudat, hogy én már körbetekertem és újra felelevenednek a szép emlékek. A legfontosabb, amit kaptam az itt töltött időtől az a közösség, a sok új barát és rengeteg együtt átélt élmény, amik szebbé tették az egyetemi éveimet.
Köszönöm Nektek!
Szívesen írnál Te is cikket a blogunkra? Várjuk élménybeszámolódat az élelmiszeriparral, szakkollégiummal, élelmiszerekkel vagy bármilyen szakmai jellegű témában a deaktszakkollegium@gmail.com email címre.
Írta: Sztanyik Zsófi
Szerkesztette: Csiszár Sára Luca
A Budai Campuson mindenkinek beugrik valami a Deák Tibor Szakkollégium hallatán, a karon pedig legyen tanár vagy diák mindenki tudja, hogy mennyi mindent rejt magában, kivéve az egyetemre frissen felvett gólyákat. Én sem voltan kivétel egészen addig, amíg az egykori elnök kiállt az évfolyamunk elé és elmesélte mivel is foglalkozik az akkor még frissen megalakult szakkoli.
Az előadás után nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ha nem élek az elém tárulkozó lehetőséggel lehet, hogy az egyetemi éveim legemlékezetesebb kalandjait szalasztom el, legyen szó akár a szakmai fejlődésről, egyedülálló programokról, új ismerősökről és barátokról. Ekkor még nem is sejtettem mi vár rám. Így alakult, hogy a Budai Campuson eltöltött éveim nem csak az olykor száraz tananyag elsajátításáról szóltak, hanem izgalmas tanulmányi utak, gyárlátogatás, kurzusok, több napos csapatépítő kirándulások fűszerezték meg a féléveket.
Számomra a legkedvesebb emlékeim egyike a 2017 nyarán, Janóval közösen szervezett Balatoni biciklizés, ahol először teljesítettem a több mint 200 km-es távot. A mátrai csapatépítő túra, mikor a fárasztó emelkedők után a kulcsosházba érve közös főzéssel töltöttük az estét, majd a magányos tölgy tövében néztük végig a naplementét. A tiszafüredi kenuzás, ahol a legsűrűbb susnyás és szúnyogfelhő sem akadályozhatott meg minket, hogy felfedezzük a környék legeldugottabb strandjait. A tanulmányi utak, ahol részletes betekintést kaptunk számos üzem működésébe ezzel szerezve hatalmas előnyt a többi évfolyamtársunkkal szemben, akik az iskolában tanultak mellett nem tapasztalták meg személyesen hogyan is valósulnak meg a folyamatok. Emellett számos kurzus színesítette meg a féléveket, külön kiemelném a borklubot, amelynek minden alkalma saját történetet hordoz magában, a garantált jókedven és a minőségi kikapcsolódáson felül olyan élményekben lehetett részünk melyet átlagos egyetemistaként sosem kaphattunk volna.
A Budai Campuson eltöltött éveim végéhez érve a zh-k és a beugrók emlékei szépülnek, egyre fakóbbá válik egy-egy vizsgaidőszak és lehet, hogy pár éven belül nem is rémlenek már az egykori történetek. De biztos vagyok benne, hogy mikor kinyitok egy üveg bort hosszú évekkel később is emlékezni fogok a kóstolás lépéseire. Mikor elmegyek a Balatonra ott lesz bennem a tudat, hogy én már körbetekertem és újra felelevenednek a szép emlékek. A legfontosabb, amit kaptam az itt töltött időtől az a közösség, a sok új barát és rengeteg együtt átélt élmény, amik szebbé tették az egyetemi éveimet.
Köszönöm Nektek!
Szívesen írnál Te is cikket a blogunkra? Várjuk élménybeszámolódat az élelmiszeriparral, szakkollégiummal, élelmiszerekkel vagy bármilyen szakmai jellegű témában a deaktszakkollegium@gmail.com email címre.
Írta: Sztanyik Zsófi
Szerkesztette: Csiszár Sára Luca
Megjegyzések
Megjegyzés küldése