A programok forrása: Szücs Fanni

Jelen posztunkban Szücs Fanni, a Szakkollégium volt Szakmai Referense, jelenleg pedig a Spar munkatársa mesél nekünk a Szakkollégiumban betöltött pozíciójáról.

1.Melyik időszakban voltál vezetőségi tag? Mi volt előtte a ’múltad’ a szakkollégiumban?

A gólyatárborban hallottam először a Deák Tibor Szakkollégiumról, és már ott felkeltette az érdeklődésemet olyannyira, hogy hiába nem voltam tagja, évelején mégis részt vehettem a taggyűlésen és amint lehetőségem nyílt, jelentkeztem is. Hihetetlen így belegondolni, de ennek már lassan öt éve! 2017. februárjában lettem vezetőségi tag, akkor még kommunikációs referensként, és az igazolások kiállításától, a kreditek vezetéséig mindennel foglalkoztam, ami néha a szakmai programok szervezésének rovására ment. Ez nem tartott sokáig, mert a BME Management Szakkollégiummal közös együttműködésünk során átszerveztük csapaton belül a feladatokat és átnevezésre került szakmai referensi pozícióvá, mely jobban lefedte a feladataimat.

2. Mit gondolsz mivel lettél több a vezetőségi időszakod alatt?

Ezt nagyon nehéz összefoglalni, annyi dologgal gazdagodtam. Rengeteg üzembe volt alkalmam ellátogatni, élőben megtekinthettem azokat a technológiákat, amiről az egyetemen tanultunk, kezet foghattam gyárigazgatókkal és vezetőkkel, ami nagyon felemelő érzés volt. Olyan területeit is volt alkalmam megismerni az élelmiszeriparnak, ami nem feltétlenül képezi a tananyag részét. Lehetőségem lett az egyetemi vezetőket megismerni és szerepet vállalni az egyetemi életben. Megtanultam felelősséget vállalni magamért és másokért is, kommunikálni, kiállni „tömegek” elé, levelet írni, alkalomhoz illően öltözködni, megtanultam hogyan adhatom el magamat és az ötleteimet. Azt is megtapasztalhattam hogyan lehet szorult helyzetből kimászni és konfliktusokat kezelni. Ez lehet furán hangzik, de ez mind-mind a tanulási fázis része volt és nem állítom, hogy tökéletesre fejlesztettem ezen képességeimet, mindig van hova fejlődni.

Emellett egy nagyszerű csapatnak, vagy inkább családnak voltam tagja, akikhez nemcsak a szakkollégiummal kapcsolatos kérdéseimmel és problémáimmal fordulhattam, akiktől sokat tanultam és rengeteg szép emlékem kötődik hozzájuk. Számtalan embert ismerhettem meg az egyetemről és más egyetemekről is, akikkel nem biztos, hogy enélkül a vállalkozás nélkül találkoztam volna. Sok barátra tettem szert, akik közül többüket a legjobb barátaimként tartom számon, persze azért biztos akadtak rosszakarók is. Ez idő alatt megszerettem önmagam, voltam szerelmes és hihetetlenül boldognak éreztem magam. Valamint az is tagadhatatlan, hogy ennek az időszaknak köszönhetően kaptam egy nagyszerű állást, holott nem is kerestem még. Azt kívánom, hogy mindenkinek legyen ebben része.

3. Milyen élményeket adott neked a vezetőségi státusz?

Én minden egyes üzemlátogatást és kurzust óriási élményként éltem meg. Az elsőkre talán nem is emlékszem igazán, legalább is a lényegre nem, annyira magával ragadt a hűha élmény, de ez remélhetőleg minden tag számára megadatik. Ami viszont talán nem, az az volt, amikor egy karácsonyra ütemezett sokadik próbálkozásom során egy automatikus emailnek köszönhetően megszereztem egy üzemigazgató telefonszámát és így olyan üzembe sikerült ellátogatnunk, ahova eddig még nem nagyon engedtek be látogatókat. Ráadásul ezen az alkalmon még személyesen is találkozhattam az Igazgató Úrral és a közös együttműködésről is tárgyaltunk. Hihetetlenül felemelő élmény volt. :D Természetesen ez az élmény elkisért az élelmiszeripari vállalatok budapesti központjában tett látogatások során is. Volt, ahol körbevezetettek, bemutattak a Vezérigazgatónak, megvendégeltek, tényleg, mintha valami fontos üzleti partner érkezett volna. Pedig nem éreztem magam kicsit se annak és örültem, hogy egyáltalán meghallgatnak, éppen ezért nagyon megtisztelő volt ez számomra.

Ugyancsak a gyárlátogatásokhoz kötődik az az élményem is, mikor először indítottuk útjára a hallgatóinkat tanulmányi útra úgy, hogy a vezetőségből csak Sára tudott részt venni és a munkacsoportra hárult a felelősség. Az indulásra még kimentünk Janóval, vittük az üzemeknek szánt ajándékot, jelenléti lapokat és könnyes szemmel integettünk, mikor kifordult a busz az Egyetem udvaráról. Azt hiszem ilyen érzés lehet szülőként először egyedül elengedni a gyereket.

Az öt éves születésnap szintén nagyon mély nyomott hagyott bennem, az egész ünnepség alatt könnybe lábadt szemmel ültem a sorokban, annyira megható volt, hogy ennyien megtiszteltek a jelenlétükkel és a sok kedves szó, amit akkor kaptunk, nagyon megmelengette a szívemet. Azt hiszem ezekért a pillanatokért érdemes ezt csinálni.

És hát a csapatépítők…. arról se feledkezhetünk meg, de azt hiszem az ottani élmények inkább maradjanak a színfalak mögött.

4. Mit mondanál azoknak a tagoknak, akik vezetőségi tagok akarnak lenni, de nem biztosak a döntésükben?

Azt, hogy egy lehetőségre se mondjanak nemet!!! Az élet nem sokszor ad ilyen eshetőségeket és kár lenne elszalasztani! Annyi élmény, fejlődési lehetőség és öröm jár ezzel együtt! A fiatal szervezet még bírja az éjszakába nyúló tanulásokat és szervezgetéseket; még nincs család, akit előtérbe kéne helyezni, nincs munkahely, ami kötöttséget ad, és ha esetleg kimerültnek érzed magad, max. kihagysz egy órát másnap és újult erővel tudod tovább csinálni! Hidd el százszorosát adja vissza a befektetett energiának és rengetek ajtó nyílik majd ki előtted!

5. Hogyan emlékezel vissza a szakkollégiumra?

Egyszerre örülök és vérzik a szívem, hogy véget ért ez az időszak.

Örülök, mert már munka mellett sajnos nem tudtam olyan élvezettel és odaadással csinálni, ahogyan akartam és ahogy megérdemelné a szakkollégium. Azért is örülök, mert így van lehetősége másoknak is átélni ezt a csodát és új színt visznek a szakkollégium életébe.  A szívem pedig azért vérzik, mert életem legcsodálatosabb időszaka ért véget, de továbbra is igyekszem lehetőségeimhez mérten támogatni a vezetőség munkáját és a szakkollégiumot. 😊

A jelenlegi vezetőségre nagyon büszke vagyok, ugyanis Sárán kívül mindenki most került vezetői pozícióba és hihetetlen nagy kihívással néztek szembe a COVID-19 vírus miatt. Az egyetem bezárt, az üzemek nem engedhettek be látogatókat és mindez a félév indulását követően, mikor már megvolt a félévi terv és a szervezéssel is nagyon jól haladtak.  Azt hiszem mégis a lehető legjobbat hozták ki ebből a helyzetből. A kurzusokat online formába helyezték, melyekre olyan érdeklődés mutatkozott így, hogy az embereknek nem kellett az utazással időt tölteniük és egyéb programokon nem vehettek részt, ami eddig elképzelhetetlen volt. Facebookon és Instagramon pedig szinte minden nap megosztottak velünk valami érdekességet.

---

Szívesen írnál Te is cikket a blogunkra?
Várjuk élménybeszámolódat az élelmiszeriparral, szakkollégiummal, élelmiszerekkel vagy bármilyen szakmai jellegű témában a deaktszakkollegium@gmail.com email címre.

_{(Szerkesztette : Csiszár Sára Luca)}